Gazdáné Olosz Ella Emléknap - 2006 Szeptember 16

Kovásznán a városnapok keretén belül szeptember 16-án, szombaton a textilművész családjának kezdeményezésére Gazdáné Olosz Ella emléknapot szerveznek, melynek programja a következő: 9,00-13,00 - Emlékűlés a Képtárban. (Művészek, művészettörténészek, művészeti szakírók előadásai Erdélyből, illetve Magyarországról.) 15,00 - Emléktábla avatás az egykori otthon falán (Vargha Mihály alkotása). Beszédet mond: Jakobovits Miklós festőművész, a Barabás Miklós Céh elnöke. Utána: koszorúzás a temetőben a művész sírjánál. 16,30 - Kiállítás-megnyitó a városi Képtárban. 17,30 - Emlékező beszélgetés (kerekasztal) ugyanott.

Jakobovits Miklós festőművész beszéde Kovásznán 2006 szeptember 16-án az emléktábla avatón:

Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy itt Kovásznán Gazdáné Olosz Ella emléktáblát leplezhetek le. Olosz Ella egy különleges, sajátságos színt jelent az erdélyi képzőművészetben és markáns nyomot hagyott az összmagyar textil-művészet egészében is.
Az Ő esetében többen szerénységről, művészeti alázatról beszélnek, de talán helyesebb ezt a kifejezést művészi szeméremnek, áhítatnak nevezni, egy olyan áldott varázserőnek, mely által keze alatt a szőnyegek felszentelődnek, áhítattal telítődnek meg, hisz a művészi erő, a jellem, a sors az emberi magatartás nagyszerűségével telítődnek. Magatartása, művészi hitvallása rokon a trecento művészeinek hitvallásával, a Giotto-k, a Sassattá-k késői rokona Ő, aki a modern korban, modern formában a szentséget keresi a képek s a kárpitok felületein, ezért válnak munkái hitelesekké, úgy, mint az egész életét betöltő áldozatos munkája, a család szeretete, az iskolai nevelő munka, a Székelyföld, Erdély s a magyarság szenvedélyes szeretete.
Ez a szeretet, ez az ötvöző erő, mint általában a nagy művészeknél tovább tágult a nagyvilág felé, főleg az ázsiai, keleti szőnyegek irányába, melyeknek inspiráló hatását avantgárd módon európaivá, egyben magyarrá varázsolta, azzal az átfogó varázserővel, amely hasonló a Bartók-i, Kodály-i úthoz.
Képzőművészeti nyelven, a metafizika időtlenségén keresztül mond újat a Székelyföldről, olyanszerűen, hogy szemlélete ugyanakkor szervesen kapcsolódik a XX. század nagy európai képzőművészeti vívmányokhoz. Közelálló színei és foltjai erőtadón simogatják a lelket, mint a végtelenből sugárzó impulzusok, reménykeltők, vigasztalóak. A foltok fegyelmezett rendjében, a színek harmóniájában szenvedély feszül, melyet a belső méltóság tart kordában ritmikus kontúrjaival. De a színek melegségén belül ott feszül a Székelyföld igazi tragikus léte, a nagyistváni romantikus lobbanékonyság, a szélsőséges jókedv, a sorsszerű helytállás, a remény. E foltok alatt érzem feszülni a székelyföld drámaiságát, melyet a színes foltok hordoznak, mint apró dinamitokat. De valahogy mégis képzőművészeti megfogalmazásuk által békességre vágynak, óhajtják a közelálló színek harmonikus életét élni, pozitívan átölelő sugarakat küldeni az emberiség felé. A meglepetések, az előérzetek egész tömegével lepi meg a szemlélőt, aki a végzet, a sors, a tragikus történések egész sorát érzi a lezárt foltok gazdag színvariációjában.
De ellentétben a századelő művészeinek a szemléletével, Gazdáné Olosz Ella nem formákat szétszedni, rombolni akar, nem polgárpukkasztó a szemlélete, hanem ellenkezőleg, szétrombolt lelkeinket, társadalmunkat, emberségünket, a kissebségi létet, a humánus erőket akarja újra összeforrasztani, ötvözni a színek, a formák, a ritmusok által.
Ez a megható munkásságában. Hisz törékeny alkatával hihetetlen kemény munkára vállalkozik, erőt ad, tenyerére vesz minket. Hozzáállásának nemes foka jelenti magát a katarzist , a lehetetlenből sugallva nekünk egy olyan életet, amit élni érdemes.
A súlyos emberi tölteteken túl Gazdáné Olosz Ella műveiben olyan értékeket találunk, melyek a képzőművészet nyelvén egyedinek nevezhetők. Ide tartoznak különleges színakordjai, az ikat technika újszerű felhasználásával elért kesernyés vörösek és sziénák variációja, a szürkék és okkerek varázslatos világa, a nagy üres felületek, amelyeknek központjában mint dinamikus zenei motívumok, robbanásszerűen tüzelnek a szépen harmonizált kiegészítő színek.
A foltokat, a felületeket az áhítat, a mesterség szeretete szövi át. Az az érzésünk, hogy bizonyos színeket ő maga talál ki, hisz a lélek legbelsőbb részeiből törnek felszínre, így őszinteségük hiteles és ezért fejezik ki oly erőteljesen azt a világot, azt a tájegységet, ahonnan származnak.
Legyen ez az emléktábla a művészi és emberi emelkedettség márványköve, mely erőt adóan művészi és emberi lelki hullámokat sugall felénk.

[Jakobovits Miklós festőművész, a Barabás Miklós Céh elnöke]

Szemelvények a sajtóvisszhangokból:

A Gazdáné Olosz Ella-emléknap küszöbén tesz-vesz a család a fürdővárosi ház udvarán, a tornácos épületben. Betoppanásunkkor Vargha Mihály szobrászművész, a Székely Nemzeti Múzeum megbízott igazgatója hozza Sepsiszentgyörgyről,és szereli fel a családi ház utca felőli falára a saját készítésű bronz emléktáblát.
Odabent a konyhában Gazda József magyartanár, művészettörténész ráérősen, alaposan simítja vasalóval a szombati táblaavatáshoz szükséges fehér vászonlap makacsabb redőit.
"Olyan furcsa érzés, különösek az első pillanatok, amikor felkerül az emléktábla. Tudomásul kell venni, elgondolom, csak tudatosítják, hogy valaki volt..." - tűnődik a több mint tizenhárom évvel ezelőtt megözvegyült férj.
Ella, aki Széken, Kelet-Barcaságban, a Kászoni-medencében, de nem utolsósorban a Csángóföldön, továbbá Görögországban, Törökországban, Szíriában, Egyiptomban, Irakban, Iránban, Pakisztánban, Afganisztánban gyűjtött néprajzi elemeket, azt vallotta: "Az egyszerűség döbbenetét szeretném az emberekből kiváltani."
A csend értelmezése című, halála előtt készült utolsó gyapjú-pamut felvetéses textilmunkáját mutatja az emléknap alkalmából rendezett tárlaton Konnáth Rita, a Kovászna városi képtár vezetője: "Mondják, koporsóra hasonlít az ábrázolt alakzat..."

Gazdáné Olosz Ellára emlékeztek szülővárosában - A textília Effel-tornya

- [Krónika - VIII. évfolyam 181.szám / 2006 Szeptember 19]

"Amikor az építészek rájöttek, hogy mit lehet kihozni a fémszerkezetekből, akkor megépült az Effel-torony. Gazdáné Olosz Ella Térillúzió című szőnyege a textília Effel-tornya."
Így vélekedett a néhai textilművész egyik pályatársa, Köllő Margit azon a szimpóziumon, melyet a háromszéki fürdővárosban Gazdáné Olosz Ella emlékére rendeztek. A kovásznai képtárban ebből az alkalomból nyitották meg a 13 éve elhunyt művész kiállítását, és a Petőfi utcai szülőház falán ez alkalomból leplezték le a művész arcvonásait rögzítő bronzplakettet, Vargha Mihály szobrászművész alkotását.
A textilművész méltatói elsősorban azt hangsúlyozták, hogy a hátrahagyott életmű egy időben helyi és egyetemes, Gazdáné Olosz Ella faliszőnyegeiben a népi motívumok, szövési technikák vegyülnek a modern művészet elemeivel. Fekete György, a budapesti Iparművészet című folyóirat főszerkesztője szerint, a faliszőnyegek üzenete a világ bármelyik pontján érvényes, az "mégsem szívódott fel a multinacionalitásban". Fekete szerint Magyarország, és a magyar nép világviszonylatban nagyhatalomnak számít az iparművészet terén. Gazda József műkritikus arra emlékeztetett, feleségének mennyi vívódást okozott az iparművészet meghatározása. A egyetemen ugynais még azt tanulta, hogy az iparművész feladata a díszítés. Gazdáné Olosz Ella viszont kilépett a keretből, szőnyegeivel gondolatokat közvetített.
A művészre emlékező estébe nyúló kerekasztal-beszélgetésen Jakobovits Miklós, a Barabás Miklós Céh elnöke javasolta, kérjék fel Kovászna elöljáróit, hogy létesítsenek Gazdáné Olosz Ella-emlékmúzeumot. Valamennyi jelenlévő úgy vélte, Kovászna lehetőségként tekinthetné, hogy az életmű nagy része egyben maradt.[R.Sz.]

Gazda Zoltán - Emléktábla G. Olosz Ellának

- [Székely Hírmondó - XI. évfolyam 37. szám / 2006 Szeptember 22-28]

Ha valaki szánt szándékkal akart volna rosszat, akkor a városnapokon Kovásznán egymásra szervezett volna egy szoboravatót, s egy emléktáblaavatót. Nem nehéz kitalálni, hogy ez így történt ezúttal, s az a pikantériája az ügynek, hogy mindkettőt a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület szervezte, s mindkét műalkotás létrehívója Vargha Mihály szobrászművész volt.
Gazdáné Olosz Ella emléktáblája 13 év várakozás után a család kezdeményezésére és finanszírozásával került a ház falára.
Az avatót körülölelte egy tudományos ülésszak a textilművész munkásságával kapcsolatban, majd egy munkáiból rendezett kiállítás megnyitása és egy kötetlen beszélgetés a néhai művésznővel kapcsolatos emlékekből. Az előadások, melyeket 12 hazai és külföldi szakember tartott egyértelműen kiemelik, hogy Gazdáné Olosz Ella nem helyi, sem megyei, de még csak nem is romániai értékrendet gazdagít, hanem európai dimenziókban lehet alkotásait méltatni. Éppen ezért volt érthetetlen majdminden előadó számára, hogy nincs a művésznőnek egy állandó galériája.
Ennek érdekében, a résztvevő előadók: Boros Judit budapesti művészettörténész, Fekete György, a Magyar Iparművészet főszerkesztője Budapestről, dr. Gazda Kálára egyetemi tanár, Jakobovits Márta, az európai Művészeti Akadémia vezetőségi tagja, Jakobovits Miklós, Munkácsi Mihály díjas festőművész, a Barabás Miklós céh elnöke, Köllő Margit textilművész, Német Júlia műkritikus, dr. Pozsony Ferenc néprajzkutató, Szakolczay Lajos József Attila-, Kölcsey- és Petőfi díjas irodalom és művészetkritikus Budapestről, Tibori Szabó Zoltán művészeti író, Vargha Mihály szobrász, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója és Vida Gheorghe bukaresti művészetkritikus levelet intéztek a helyi és a megyei önkormányzat vezetőihez, hogy hozzanak létre egy Gazdáné Olosz Ella emlékmúzeumot.
"Kovásznát jelenleg a gyógyvizei teszik híressé, egy ilyen intézmény azonban kulturális és művészeti síkon is hírnevet szerezhetne a városnak, a gyógyturizmus mellett a kultúrturizmus térképeire is felírná a város nevét mindannyiunk örömére és hasznára" - áll a beadványban.

Gazdáné Olosz Ella-emléknap Kovásznán

- [Góbévilág - www.geocities.com/gobevilag / 2006 Szeptember 14]

Gazdáné Olosz Ella-emléknapot tartanak szombaton Kovásznán. A rendezvénysorozat keretében emléktáblát avatnak a neves textiltervező művésznek.
A rendezvény emléküléssel kezdődik a képtárban, ahol Fekete György budapesti művészeti szakíró, Gazda Klára kolozsvári néprajzos, Jakobobits Márta keramikus, Jakobovits Miklós festőművész, Köllő Margit textilművész, Mráz Ferenc filmrendező, Németh Júlia műkritikus, Pozsony Ferenc néprajzkutató, Tibori Szabó Zoltán művészeti író, Vargha Mihály szobrászművész, Vida György műkritikus és Gazda József író eleveníti fel Gazdáné Olosz Ella munkásságát.
A művésznő emléktáblájának felavatására 15 órakor kerül sor a Petőfi Sándor utcai családi háznál, ahol a vendégeket Gazda István, a város alpolgármestere üdvözli, beszédet mond: Jakobovits Miklós festőművész, a Barabás Miklós Céh elnöke, 16 órakor koszorúzás lesz a művész sírjánál, fél öttől kiállítás-megnyitó, majd ezt követően emlékező kerekasztal-beszélgetésre kerül sor a Képtárban.