Oroszlány István polgármesterhelyettes, Hofbauer Aurel városi tanácsos meg Nagy Imre fõjegyzö a
        kocsiról nézték, hogy rendelkezik Bernády, dirigálja a pallért; éppen a Vargák bástyáját falazták alá.
        Dolgoztak mindenütt a vár körüi: kivágták az allét, ezer és ezer köbméter földet mozgattak meg, planíroztak,
        telepítették a Bethlen Gábor-sétány díszfáit, kocsikorzót készítettek a vár innensô oldalán, meg az új, kaptató
        utat alapozták. Feltúrva minden, csupa földhányás, sár, hátrább néhány gúnyos nézõ.
                Egy öreg csizmadiamester, törvényhatbsági tag közelebb jön:
                - Te Gyuri, miért ez a rebellió? Kinek a zsebire megy ez a huncutság?
                - Várost csinálunk ezen a helyen, ne gondolkozzék kend olyan maradi módon! A nyaktõrö patakárkot
        betömjük, kanalizálunk, aszfaltozunk.
                - Na hajj oda, flasztert, minek az? - Nem flasztert, bátyám, aszfaltot! Visszakiabál az öreg:
                - Egy kutya az!
                De Bernády gyõzi torokkal, és már ingerült:
                - Az egész világ az Asphált részvénytársasággal dolgoztat, elsõrangú munkát és príma árut ad.
                - De miból, azt kérdem én, mibõl? És miért? - Hogy ne legyünk tovább falu!
                - Falu, nem falu, nem kell azért mindent kiforgatni képébõl. Ahogy megvoltunk eddig, megleszünk
        ezután is enélkül a rondaság, fekete ganyé nélkül! Mire jutunk, ha minden ember azt csinál itt, amit akar, mi?
        Öcsém, Gyuri, mi nem tegnap hurcolkodtunk ide!

                Tudta mindenki, hogy mire céloz a vén Varga. Hogy a Bernádyak csak a minap telepedtek le Vásárhelyt.
        Pontosabban 1878-ban veszik föl a polgárok listájára Bernády Dánielt, aki annak utána, hogy a város
        majorsági pénztárába befzette a kirótt illetményt, patikavásárlási engedélyt kap. Akkor veszi meg Görög
        Józsefnétõl az Aranyszarvashoz címzett fõtéri gyógyszertárat (ma Rózsák tere 55.). Hagyomány a családban
        Aszklépiosz szolgalata: a nagyapa fizikus-patikárius, kirurgus-orvos, az apa, Bernády Dániel kitüntetéssel
        szerzi meg a gyógyszerész diplomát.
                Bernády György 1864. április 10-én született Bethlenben, a marosvásárhielyi kollégiumban érettségizett.
        Egyetemi tanulmányait Pesten végzi, gyógyszerész-doktor lesz, majd állam- és jogtudományi diplomát szerez.
        Rövid ideig vezeti az örökölt patikát, hamarosan országgyûlési képviselõ, 1890-ben törvényhatósági tag,
        1900-ban rendörfõkapitány, 1902-ben, mint tudjuk, polgármesterré választják:

                Programbeszédéböl: "Kíméletlen szigorral fogok ostorozni minden visszaélést, és igyekezetem
        odafordítandom, hogy minden várósi alkalmazott tudatában legyen, hogy nem értünk áll e város, hanem mi
        állunk e város egyetemének, e város minden egyes gazdag vagy szegény, elõkelõ vagy alacsony sorban lévõ
        polgárának szolgálatában, és kötelességünk, hogy a lakosság méltányos és jogos érdekeit, a törvényes rend
        határairi belül, minden körülmények között megvédelmezzük."

                Bernády jöttével sok minden megváltozott, új éra vette kezdetét. a városházán. (A régi székházra
        gondolunk, amelyet aztán lebontottak, helyén utcát nyitottak, a Hints ház mellett rá a tyúkpiacra. Ahol most,
        hatvan esztendõ múltán fölépült a divatház.)
                Addig reggelente a fõpénztáros kirakott nyitáskor a városházi kaszsza márványlapjára 22 pénzzel teli
        szivarosdobozt. Aki utalvánnyál pénzért jött, csak addig kapott, amíg a megfelelõ skatulyából telt az alapra:
        Ha a pénz elfogyott, nem fizettek, és ez ellen apelláta nem lehetett.
                Az új polgármester legelsõ útja a pénztárba vezetett: kiörítette a szivarosdobözokat, összemarkolta
        valamennyit, és egy isten-áldjonnal kivágta az ablakon. Egy kisszerû, tutyi-mutyi gazdálkodással, egy
        mentalitással számolt le. "Vegye elõ kend a pénztárkönyveket!" - rivallt a megszeppent tisztvisélóre. Kasszát
        záratott, mérleget csináltatott, és megparancsolta, hogy többet nem utasíthatnak senkit pénz nélkül el a
        fizetöablaktól. Az egyenleget könyvekbõl kell kiolvasni, nem pedig szivarosdobozokból.
                Nemcsak a dobozos szisztámát hajította ki, hanem repült háromnégy "bizalmi" embér is: inkorrekt,
        sikkasztó tisztviselõ. Egyikük fõbe lótte. magát, másók fogházba kerültek, de a városházán rövid hetek alatt
        rend lett.
               Csodaszámba mént: 1903-ban nyolcvan év után elõször zárja a város pénzügyi esztendejét nyereséggel.
        És ez a bravúr garancia is: öt nagy bankház hitélt ajánl a városnak.
                A város hitélképessé vált, a városnak pénz kellett. Fantasztikus tervekét prezentál  Bérnády, és súlyos
        milliókat kér.
                A milliókröl kizárólag esak a bankemberek tudtak, a városi tanács elé csak szérérny százezrek kerültek,
        mért az igények hallatán, a beruházások várható nagyságától megrémültek volna a tanácstagok. Fön- nebb, a
        Törvényhátósági Bizottság elõtt még jobban kellett ügyelni, csak apró részletekben volt szabad azt oda
        cssempészni.
                Staibl Andor,Flesch Adolf és Radó Sándor, az egymást kövétõ városi fõmémökõk elfoglalt emberek
        voltak; a mûsziak osztály mégfeszített tempóban dólgózött tizenöt esztendõn át, 3000-nél több telekparcellázást,
        kimérést, megvásárlást vagy kisajátítást. kellett elökészíteni, végrehajtani közel800 pályázati versenytárgyalást
        megszervezni, a pályamunkák százait elbírálni.
                Hogy csak a jelentõsébb vállalkozásokat soroljam föl: az egész vá- rost és hatarát újrátérképézik, réndezik
        a telekkönyveket, ezt követõleg 117 utcát; térét nyitnák, korszerùsítének. Valamennyit lekövezik,
        beaszfaltozzák, gránitkövel vagy keraimtkõvel burkolják. Az új utcák, sé- tányok szegélyét beültetik, több száz
        holdat parkosítanak.
                Közben a Lenarduzzi céggel szerzõdést köt a város a Maros szabályozására, a Malom-árkot az olaszok
        kibetonozzák (ez a mai turbina-árok), és a régi nagy fagát helyére duzzasztómûvet építeenek. Fel- avatják a
        villanytelepet, az'erõgépéket külföldön vásárolják. Gázgyárat, gôzszárítós téglagyárákat kap a város. 1904-ben
        az akkori idõk messze földön legkorszerübb közvágóhídját szerelik föl; Nyári "hideg" fürdõt nyitnak, késôbb
        kérül sor a meleg közfürdõre, megkezdik a Somostetõ kiépitését: felavatják a vendéglõt és a lövöldét.
                Egész sor intézmnény Íétesül: megépítik a gyermekmenhélyet, öt elemi iskolát a város különbözõ
        negyédeiben, késõbb a felsõbb kereskedelmit, a felsöbb leánygimnáziumot, a közigazgátási iskolát. Négymilió
        korona a katonai alréáliskóla kóltségvetése (ma az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Fõiskóla központja van
        itt). Megalapítiák a városi zeneiskolát, a közkönyvtárat és képtárat. A Kereskedelmi- és Iparkamara, a
        Nyugdíjpálota, az új Városháza, majd az utolsó békeévekben a Közmûvelõdési Ház zárja a lajstromot. Mindezék
        az épületek és intézmények a város vagyonát alkották, jelentôs jövedelmet biztosítottak, például a katonaiskolát
        a hadügyi tárca bérelte, a többi iskolát a közoktatásügy. (Nem sorolunk ide olyan építkezéseket, mint a
        reforrriátus kollégium új szárnya, a katolikus gimnázium, amelyek az egyházak tulajdonába tartoztak.)
                Jelentõs telek- és vámkedvezményt, építõanyag-szállítási efõnyöket biztosítanak azoknak, akik ipari
        vállalatokat, gyárakat akarnak alapítani. Ekkor épül a petróleumfinomító, és tizenhat kisebb és középnagy
        üzemet létesítenek. Bernády polgármesterségének tizenegy éve alatt (1902-1913) 10000 lakossal nõ a város,
        elérve a 29000 lélekszámot.
                Ma divatos meghatározással azt mondhatnám: Bernády személyében eisõrangú menedzsert talált a város a
        századforduló vállalkozásaihoz. De ismerve a tegnapot, nyugodtan korrigálhatunk: Bernády menedzsernél jóval
        több volt. Nemcsak fölismerte a lehetõségeket, és bámulatos energiával, valamifélé megszállottsággal
        végrehajtotta a terveket, hanem egész egyszerûen, nélküle azok a tervek meg sem születtek volna.
 
 

Az oldalt készítette Kokamoka!