Tizenkilencedik kerületiek

A tizenkilencedik kerületben lakom,
s egy nagy házban van a lakásom.
Egézséges környék, zöld övezet.
Közel a piac, az ellátás remek.
Csak a szomszédaim ne lennének
vademberek!

Szilveszterkor hullanak a pedárdák,
a palackot az ablakon át kidobják.
A barátaim erre csak legyintenek:
Mit vársz tőlük? Ezek
tizenkilencedik kerületiek.

Ha ez így van, el kell mennem innen,
mégpedig sürgősen.
Lakást veszek hát a tizennyolcadik
kerületben.

Árban nagyjából ugyanott vagyok,
de a problémák ott nem olyan nagyok.
Az is panel, de ez gondot nem okoz,
és egy kerülettel közelebb van
a civilizációhoz.

Ha az sem válik be, akkor tovább megyek,
kerületről kerületre, egyre közelebb.
Tizenhét,
tizenhat,
tizenöt,
tizennégy,
tizenhárom,
tizenkettő,
tizenegy - és így tovább.
Én csak megyek, megyek,
megyek, megyek tovább...

míg a végén révbe nem érek,
és rendbe nem jön minden.
Tudom, végül majd boldogan élek,
a nulladik kerületben.

Vissza a dalok menüjére