A magyarok rövid története

Messze keleten, túl az Urál hegyen
(most úgy hívjuk: őshaza)
a jelentéktelen, életképtelen
finn-ugor nép élt vala.
Az ostoba finnek északra mentek,
ahol az idő mostoha.
Az ugor, a többi, megmelegedni
délnek indult vala.
S akkor kazár jött, bolgár és török,
és sok más népelem.
Sok vér kiömlött, és elkezdődött,
amit úgy hívunk: történelem.

A magyar nép magvát arrébb rugdosták,
a Kárpátokig és tovább.
Végül letelepedtek. Most ezt a földet
úgy hívjuk: Magyarország.

Jöttek a papok, s a pogány magyarok
a keresztet felvették,
eke mögé álltak, jobbággyá váltak,
kik lóról nyilaztak nemrég.
A nemzet ketté szakadt,
lett úr, és lett paraszt.
(Ez utóbbi nem oszt, és nem szoroz.)
S kiderült: az ország egy átjáróház,
jött tatár, török, német és orosz.

Háborúk folytak, és a magyarnak
legnagyobb hőse lett Dugonits Titusz.
Győz a forradalom, de mi haszna vajon,
ha a végén újra és újra buksz?
Elbukott Kossuth harca,
Széchenyinek lett igaza:
Magyarország nem volt, hanem lesz!
Az idő egyre múlik, s nekem olybá tűnik:
ezt én már nem érem meg.
Ezt már te sem éred meg.

Vissza a dalok menüjére